Sárvár története

Sárvár nyugat-dunántúli kisváros, amely a Vas megye földrajzi tengelyét képező Rába folyó két partján, a Gyöngyös – patak torkolatától délre fekszik.

A ma Sárvár néven ismert város több, egymással összeépült közigazgatásilag egyesített településből jött létre. Sárvárral 1902-ben egyesítették Vármelléket és Tizenháromvárost, 1912-ben Péntekfalut és Sárt, 1968-ban Rábasömjént. A város területe a kedvező természeti és földrajzi adottságainak köszönhetően az újkőkor óta lakott. A rómaiak Bassiana néven alapítottak a közelében települést. A római uralom után a 9. században itt élt Karoling-kori lakosság temetőjét a Végmalomnál tárták fel.

A város nevét a vizekkel, mocsarakkal körülvett Árpád – kori földváráról kapta. Sárvár első okleveles említése 1288-ban származik. A vár uradalmát és a belváros területén fekvő Sársziget mezővárost Kőszegi János nádor hozta létre. A település (Sársziget néven) 1328 – ban kapott városi kiváltságokat Károly Róbert királytól. A középkorban földesurai között a király mellett ott találhatóak a Kőszegiek, Ozorai Pipó és kisebb megszakításokkal 1390 – 1534. között a Kanizsai – család. Nádasdy Tamás és Kanizsai Orsolya 1534-ben kötött házasságával Sárvár és a többi Kanizsai birtok a Nádasdy – család tulajdonába került.

Szulejmán szultán hadserege 1532 – ben Bécs elfoglalására indult. A Nádasdy Tamás által sánccal és árokkal megerősített mezővárost augusztusban két török támadás érte. A Nádasdy Ferenc vezette lakosság és az ide menekült környékbeliek sikeresen visszavertek az ellenséget. A török támadások közül az 1532. augusztus 15 – én lezajlott ostrom számított a legsúlyosabbnak, ugyanis közel kettőszáz védő halt hősi halált.

Az ostrom után a humanista műveltségű Nádasdy Tamás a pusztuló ország egyik kulturális központját hozta létre a mezővárosban. 1534-ben iskolát alapított, ami még a reformáció kiemelkedő egyéniségének, Philipp Melanchtonnak az elismerését is kivívta. A földesúr 1537-ben nyomdát is létesített, amelynek négy kiadványa ismert. A nyomda első fennmaradt terméke az iskola tanítómestere, Sylvester János által írt latin – magyar nyelvtankönyv, a Grammatica Hungarolatina (1539) volt. A Sylvester János által magyar nyelvre fordított Új Testamentum pedig 1541 januárjában jelent meg a sárvár – újszigeti nyomdában. Ez a mű volt az első hazánkban nyomtatott magyar nyelvű könyv. Az Újszövetség kiadásának a nyomdai munkálatait az első képzett magyar nyomdász, Abádi Benedek végezte.

Nagy hírnévre tett szert emellett a Nádasdy Tamás híres gyümölcsös kertje, az európai fejedelmek hasonló jellegű gyűjteményeivel vetekedő, a család minden nemzedéke alatt gyarapodó műkincsgyűjteménye. A várban nyert elhelyezést a család könyvtára is. Nádasdy Tamás udvarában nemes ifjak tanulták az udvari és vitézi életet, valamint leányok ismerték meg a háziasszonyi teendőket, de nem elhanyagolva szellemi nevelésüket sem. A várban halt meg 1556 – ban a végvári harcokat megéneklő Tinódi Sebestyén. A földesúri udvar nyitva állt a reformáció nagy alakjai, mint a magyar Luthernek is nevezett Dévai Bíró Mátyás prédikátor, de a katolikus hitben megmaradt Verancsics Antal humanista történetíró előtt is. A vár palotaépülete is folyamatosan bővült a reneszánsz stílus jegyében folyó építkezéseknek köszönhetően. A Nádasdyak 1534 – 1671. között tartó másfél évszázados birtoklása alatt öltötte fel a vár a napjainkban is jellemző későreneszánsz várkastély formáját. A Nádasdy – várnak a török ellen készítetett óolasz bástyás védműveit Nádasdy Ferenc és fia, Nádasdy Pál építette. A Nádasdyak kora ma is rányomja bélyegét a városszerkezetre. Ekkor keletkeztek olyan településrészek, mint a Péntekfalu, Tizenháromváros és a Hegyközség.

A Wesselényi- féle összeesküvésben való részvételéért Nádasdy Ferenc országbírót 1671-ben fej-és  jószágvesztésre ítélték. A kivégzése után, de különösen a 18. századi földesurak idején Sárvár hanyatlásnak indult. A fordulat 1803 – ban következett be, amikor a Habsburg – Estei család megvásárolta az uradalmat. A település a dualizmus korában fénykorát élte. A vasúthálózatba 1871-ben kapcsolódott be, az elektromos energiát 1897-től kapta az ikervári erőműtől. E két tényező lehetővé tette a nagyipar megtelepedését. A cukorgyárat 1895-ben, a műselyemgyárat 1904-ben építették fel. E két gyár más nagyipari üzemekkel 1910-ben 1232 dolgozónak adott munkát. A kisipar és a kiskereskedelem fellendült. A lakosság száma megemelkedett, és 1920 – ra Vas megye második legnagyobb lélekszámú településévé vált. Az uradalmat új tulajdonosa, Lajos bajor királyi herceg mintagazdasággá fejlesztette. Ekkor alapították a mai iskolarendszer alapját képző oktatási intézményeket. 1909-ben avatták fel a napjainkban is működő kórházat.

Az uradalom tulajdonosa, III. Lajos bajor király 1921 – ben halt meg a várban. Az első világháború után a település fejlődése megtorpant, majd a műselyemgyár megszűnése után (1927) a lakosság egy része a munkanélküliség miatt kivándorolt Franciaországba és Belgiumba. A korszak minden negatív változása ellenére maradót is alkotott, ugyanis 1918 – tól kezdett kiépülni napjaink egyik legnagyobb kiterjedésű és lélekszámú városrésze, a Kertváros, amelynek lakossága 1940 – ben már 2500 főt számlált.

A II. világháborút követően Sárvár munkásvárossá kezdett válni. Az új üzemként a Baromfifeldolgozó Vállalat kezdte el működését. 1958-tól további üzemek telepedtek le. A kor iparosítása miatt meginduló bevándorlás következtében lakossága jelentősen gyarapodott. Sárvár 1968. augusztus 20-án visszakapta az 1871-ben elvesztett városi rangját. Az 1970-es években újabb üzemekkel, valamint a Csónakázó – tóval és a Parkerdővel, továbbá és iskolákkal gazdagodott. A Nádasdy-vár a felújítását követően – 1978-tól – a település közművelődésének központjává vált. A Magyar Urbanisztikai Társaság 1982 – ben az ország akkor 96 városa közül 21. – ként Sárvárnak adományozta a Hild János emlékérmet „a harmonikus városfejlesztésben elért kimagasló eredményeiért, különösen a hagyományok, a település – karakter megőrzésében elért kimagasló eredményeiért.”

A rendszerváltás követően Sárvár gazdasága minden tradíciója, adottsága és értéke ellenére sok problémával terhelten kapcsolódott be a piacgazdaság rendszerébe. Az 1990 – es évek első felében már kezdetét vette a helyi gazdaság átrendeződése. A jelenlegi gazdasági bázis markáns eleme az Ipari Park 1995-től épült ki. Ezen gazdasági komplexum a foglalkoztatotti létszám és beruházott tőke alapján a régió hetedik, a kisvárosi környezetben működök között pedig az első ipari parknak számít.

A XXI. század első évtizedében a település fejlődését alapvetően a gyógy – idegenforgalom fellendülése határozta meg. A kőolajkutatók 1961-ben az aranynál is értékesebb kincset leltek a föld méhében: a gyógyvizet, aminek hasznosítására 1968 – ban még egy kisebb méretű termálfürdő épült. Az új gyógy- és wellnessfürdő ( www.sarvarfurdo.hu ) 2002. december 1-től várja korszerű szolgáltatásokkal a gyógyulni és a pihenni vágyókat. Sárvár 2004 – től tagja lett az Európai Királyi Fürdővárosok Szövetségének.

A növekvő vendégforgalom szállodák építését eredményezte. A gyógyfürdő az utóbbi évek fejlesztésének eredményeképpen hullámmedencével (2008), és új szárnnyal bővült (2010). Emellett megújultak a város közterei és zöldterületei, fejlődött anyagi és humán infrastruktúrája, gazdagodott kulturális élete. 2002 – 2010. között megépült a települést elkerülő közút, sor került a Nádasdy – vár bástyáinak és falainak rekonstrukciójára (2005-2006).